 |
| Illusztráció: Laár Györgyi |
Kedves Barátaim!
Újabb kinccsel gazdagodott a felszerelésem. A tárgy, amire ezentúl
mindig támaszkodhatom, nem más, mint a túrabot. Hiperszuper, teleszkópos, így
egészen picikére, mindössze 16 centisre összecsukható. Adtak mellé mindenféle
tartozékot, amelyek inkább néznek ki homokozójátéknak, mint komoly kütyünek.
Ha
megnézitek a bottartozékok névre hallgató képet, Ti is meggyőződhettek róla.
Bevallom, elég erősen rá kellett meditálnom, hogy vajon mire is lehetnek jók e
fura műanyagok.
Ránézésre az egyik almacsutka-eltávolításra lehet remek, a
másik pedig homokmignon készítésre kiváló. Persze azt mindjárt gondoltam, hogy
a bot végére kell húzni őket, mert egyrész 2-2 van belőlük, másrészt mert a
síbotokon így láttam.
Messziről persze, hiszen síléc egész életemben összesen
30 percig volt a lábamon, pontosan addig, amíg úgy megsértődtem az önmagából
kikelve „Hóeke! Hóeke!" utasításokat üvöltő arrogáns síoktató lányra, hogy
úrinő módjára lecsatoltam a síléceket, és kecsesen megkerestem az első hüttét,
amely az elkövetkezendő két napra szinte otthonommá vált. (Talán ezek
ismeretében fejezte ki az egyik legjobb barátnőm a minap az iránti aggodalmát,
hogy én két napnál tovább bírnám húzni a kalandot, amit úgy hívnak: El Camino.)
Szóval, kellett vagy 2 perc, hogy rájöjjek, ezeknek akkor lehet szerepe,
ha az ember sáros, laza talajon keres a bot segítségével kapaszkodót, mert hát
hiszen a sárban a bot is elmerül, így hát kell neki ilyen kis
„szoknyácska", ami megakadályozza, hogy végleg eltűnjön a trutyiban. Azt
gondolom, egy a sorsával folyamatosan birkózó embernek (mint például nekem) is
jól jönne néha-néha egy ilyen trutymóleszorító tartozék…
És mint az a kétféle formából kiderül, már túrázáskor is többféle
trutyit lehet megkülönböztetni, bár azt, hogy miben mások ezek, arról fogalmam
sincs. Úgyhogy, Kedves Barátaim, itt a remek alkalom, hogy újfent
tanúbizonyságot tegyetek arról, mennyivel szakavatottabbak vagytok nálam a
témában: kérlek, írjátok meg, hogy milyen terepen kell az almacsumázót
használnom, és mikor a homoksütikészítőt. Miközben felvilágosítotok, elönthet
Benneteket a megnyugtató érzés, hogy így vagy úgy, de átvitt értelemben ezzel
Ti is kirángattok engem egyfajta szmötyiből.
Előző levelem óta kiolvastam egy útinaplót is a Caminóról, amit egy 28
éves fiú írt tavaly augusztusban, és bevallom, nem lettem bátrabb tőle.
Becsületemre legyen mondva: eltántorítani sem tudott.
Ebben a könyvben is olvasható a Szent Jakab út legendája, amit most
mindannyiunk okulása végett idéznék is Nektek.
Akik nem szeretnének jóval okosabbak és
intelligensebbek lenni, mint most, azok tekintetükkel ugorjanak a következő
nagybetűs szövegrészre!
„A történet gyökere jó kétezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, mikor
Jézus tanítványai keresztül-kasul járták az ismert világot, igeterjesztés nemes
céljából. Krisztus keresztre feszítését követően Jakab – az egyik apostol, aki
Hispánia területén térítette a híveket – visszatért a Szentföldre, ahol azonban
csúfos véget ért az élete: Heródes lefejeztette. Testét egy hajóval csempészték
ki, hogy visszavigyék a mai Spanyolország területére. Nem egészen tisztázott,
hogy simán kikötöttek, vagy a viharban elsüllyedtek, és úgy vetette partra a
testet az óceán Galícia partjainál, a lényeg, hogy a helyiek eltemették Jakab
maradványait egy közelebbről meg nem határozott helyre.
A történet itt meg is akadt egy rövid nyolcszáz év erejéig, mígnem olyan
események álltak össze a történelemben, amik kedvező feltételeket teremtettek a
sztori újbóli előkerülésére. A legfontosabb tényező az volt, hogy Szentföldön
ebben az időben meglehetősen visszaesett a zarándokturizmus, a dúló háborúk
miatt. Hispánia területén pedig már kétszáz éve folyt a reconquista, a mórok
által elfoglalt területek – keresztények általi – felszabadító háborúja.
A legenda szerint egy Pelayo nevű pásztor indult el egyik éjjel (kb.
830-ban) a Tejutat követve Nyugat felé. Az egész kultúrtörténet leghomályosabb
pontja, hogy hogyan bukkant rá a majd' ezeréves sírra, de a lényeg, hogy több
száz kilométer gyaloglás után, ami alatt végig az égi csillagmezőt követte,
rátalált a híres temetkezési helyre. Templomot is emeltek a szent helyen,
ugyanott, ahol a mai katedrális áll, a köré épülő település pedig a Santiago de
Compostela nevet kapta. Ez elvileg körülbelül annyit tesz: a
Csillagmezőszentjakab.
Az újkori nyelvészek azonban úgy tartják, a „Compostela" szó nem a
Campus Stellae kifejezésből ered, ami a csillagmezőt takarja, hanem egy latin
kifejezésből, a „cumpustel, vagy valami ilyesmi) ami temetőt jelent. Merthogy
itt régen, már a római időkben is temető volt.
A város szempontjából ez természetesen mindegy, az előző évezred első
évszázadai folyamán elképesztő mennyiségű zarándok érkezett Santiagoba. A
csúcspontot a XIV. század jelentette, mikor évente akár négyszázezer, egyes
források szerint pedig akár egymillió zarándok is érkezett a keresztény világ
harmadik legfontosabb szent helyére."
Ezután leírja, hogy a reconquista végeztével alábbhagyott a gyaloglási
vágy, volt olyan év, amikor 40-en vettek részt a Szent Jakab napi misén. Aztán…
„Az út újkori történelme a nyolcvanas években kezdődött. Néhány lelkes
pap vette a fáradságot, és az út népszerűsítésébe kezdett úgy spanyolhonban,
mint Európában. Áldozatos munkával festették tele egész Észak-Spanyolországot
kicsi, Santiago felé mutató sárga nyilakkal. Még II. János Pál pápát is
meggyőzték az ügynek, aki két alkalommal is zarándokolt – egy rövid távot –
Santiago de Composteláig. A kilencvenes évektől aztán újra tízezrek,
szentévekben pedig már százezrek keltek útra a csillagmező alatt."
Idézet vége, Pupákok!
Legközelebb azt írom le Nektek, hogy honnan ered a Caminóra oly
jellegzetes kagyló-szimbólum. Az, ígérem, rövidebb lesz.
Fogadjátok szeretettel a jómagamat és botomat
együtt ábrázoló digitális fotókompozíciókat, melyek megalkotásánál egyetlen
szent cél lebegett a szemem előtt: ha lehet, most egy hajszállal kevésbé
csináljak magamból idiótát, mint az előző fotók készítése során. Mindenki
döntse el, mennyire sikerült…
Cső!
Fru
A következő részhez katt ide!
Az előző részhez katt ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése