 |
| Illusztráció: Laár Györgyi |
Sziasztok újra!
„Tralalla megjött Fruzsibabaaaaaaaa… megérkezeeeeett."
Az iménti sort kéretik a méltán híres és emlékezetes Barba papa
dallamára dúdolgatni, mert így egy kicsit közelebb kerültök ahhoz az
állapothoz, ami az én fejemben uralkodik. Szörnyű, ugye?
A fenti dalocska valójában június másodikán nyeri el aktualitását. Ha…
De ugye arra nem gondolunk, hogy mi van, ha nincs ha… Mert olyan nincs, hogy
nincs. „Ha eső nem lesz." :)
Tudom, tudom, rég írtam, de „egyesek" közületek annyi munkával
halmoztak el, hogy nem jutott erőm sem terveimbe mélyedni, sem fátyolos
szemekkel a jövőbe tekinteni.
Ezúton is hála nekik érte.
Előző leveleimre nagyon sok választ kaptam Tőletek, aminek folytán el is
határoztam, hogy megalapítom Fruska néni leveles ládáját. Ide minden jó
tanácsot, biztató szót szívesen fogadok, amikkel már eddig is elhalmoztatok, de
higgyétek el, ezekből sosem elég. :)
És – ha már így összejöttünk - ugyanide várom magánéleti
problémáitokkal, szexuális életetekkel kapcsolatos kérdéseiteket, mert mint a
saját élete sűrűjében is kitartóan kavaró és kóválygó szakértő, szívesen
ellátlak Benneteket egy-két keresetlen szóval. :)
Ár: 10 Ft+áfa/tanács. Higgyétek el, bárkinek tudok tanácsot adni…
Továbbá a holnapi naptól a 06/90 9700918-as számon 360 Ft+áfáért
egypercen keresztül erotikusan lihegek Nektek.
Na jó, az utóbbi kettő csak
V I C C !
Igazából csak annak kapcsán jutott ennyi hülyeség az eszembe, hogy a
levelezési listámon lévő címek olyan tempóban szaporodnak, mint a sejtek egy
rosszindulatú rákos daganatban. :) És ennek egyenes következménye, hogy
címlistám rengeteg üzleti potenciállal bír. Gondoltam, kiaknázom. Így születtek
a fenti ötletek.
Komolyra fordítva a szót, most leírom Nektek, miért határoztam el, hogy
utazásomról ilyen sok embert, már ilyen korai fázisban tudósítok.
FIGYELEM! A MOST KÖVETKEZŐ SOROKBAN A NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ALKALMAS,
KÍMÉLETLEN ŐSZINTESÉG KÖVETKEZIK. AKI NEM BÍRJA, UGORJON A KÖVETKEZŐ CSUPA
NAGYBETŰS RÉSZHEZ!
Miért, miért? Ti tényleg elhiszitek, hogy én ennyire bátor, elszánt,
kitartó és ügyes vagyok? Nekem szükségem van Rátok ahhoz, hogy végig tudjam
csinálni, mert hát ugye, ennyi ember előtt már mégsem csinálhatok popsit az
arcomból. Komolyan. Ti egytől-egyig valamilyen (szorosabb vagy lazább) formában
kapcsolódtok hozzám. A figyelmetek, és aki veszi a fáradságot, annak kedves
tanácsai vagy bátorító szavai mind egy kicsit közelebb lök az Úthoz. Mondjuk
ebben az idő is elég sokat segít… Szóval, igen, bevallom, úgy gondoltam, ha
nagydobra verem, már nem fordulhatok vissza.
Most már elég a komolyságból.
ŐSZINTESÉGRE ÉRZÉKENYEK, FIGYELEM! INNEN MÁR TI IS OLVASHATTOK TOVÁBB.
Most következzenek az idézetek a Ti „olvasói leveleitekből",
amelyeket előző szösszeneteimre válaszoltatok.
Az első legfontosabb felismerés, hogy már nemcsak egy szakértő van
köztetek, hanem több. Nem azóta váltatok szakértővé, hogy én megírtam a
leveleimet, mert az ugye lehetetlen, hanem kiderült, hogy többen is voltatok,
csak én nem tudtam róla.
Egyik ilyen szakértő barátom, gimnáziumi osztálytársam, akit az
egyszerűség, valamint személyiségi jogai tiszteletben tartása kedvéért
nevezzünk K-nak (bár igazából Katinak hívják) annyira szakértő, hogy még a
monogramja is megegyezik egy globálisan ismert sportmárka nevével. ☺
Hát ő így biztatott, miután elolvasta porig alázásomat a hülye síppal
kapcsolatban:
„…Az eladó meg hülye volt a síppal, az erdő az egy dolog, de nagy
hegyekben, ahol pl. sítúrázni szoktak, és pillanatok alatt kialakulhat olyan
köd, hogy életveszélyben van az, aki elsodródik, viszont látni 1 métert sem
lehet, szóval ott a síp tud segíteni, mert a magasabb frekvenciája miatt
messzebb és jobban hallható, mint az ordibálás, ami az akár a végkimerülés
határán lévő túrázónak amúgy is nehezére esik."
Szintén „K" írja a Gore-Texről:
„…a GORE-TEX nemcsak azt
jelenti, hogy szellőzik, hanem,
hogy vízhatlan is, persze azért nem kell vele patakban túl sokat
gyalogolni (én megtettem néha...), de aztán szépen le kell ápolni a külső
velúr-cuccot, hogy ne repedjen szét."
Ezeket csak azért osztom meg Veletek, hogy tanuljatok is valamit, ne
csak mindig röhögjetek (főleg rajtam).
Más…
Ti, akik azt írtátok, hogy a zsákom kicsi lesz, vegyétek tudomásul, hogy
bármilyen fájdalmas is ezt leírnom, azóta egy kicsit kevésbé szeretlek
Benneteket. Egyben közlöm Veletek, hogy NEM LESZ KICSI.
Bármennyire hihetetlen, de tényleg 3 pólót és egy nadrágot (vagy valami
ilyesmit) viszek az útra. A végső listát majd a csomagolásnál küldöm, jó? „Ha
eső nem lesz"
Ennyit a levelekről.
Sokatokkal beszélgettem már az Útról, és kiderült, hogy többen
szeretnétek Ti magatok is végigjárni egyszer. Úgyhogy most meghirdetem a
„Hozass egy kagylót Fruzsival!" akciót.
A hagyomány szerint ha a Santiagótól (az Út végétől) két napi járásra
lévő Finisterre (amit a világ vagy Föld végének is neveznek) tengerpartjáról
származó kagylót kapsz, azt oda vissza is kell vinned. (Nem véletlen, hogy az
Út szimbóluma a kagyló.) Nekem is van ilyen kagylóm, amit Dukát Csilla
barátnőmtől kaptam, aki másfél éve tette meg az Utat, szintén egyedül. (Nagy
tapsot Csillának!)
Szóval…
Tegye fel a kezét, akinek szüksége van ilyen kagylóra, mert akkor jól
hozok neki. Ezzel egyben be is bizonyítom, hogy zsákom mennyire hatalmas,
hiszen még az a sok-sok kagyló is belefér. („Ha eső nem lesz.")
És most következzék a címben is szereplő, híres-neves esőkabát.
Ám mielőtt valóban jön, én is élnék a kereskedelmi televízióadók által
bevezetett és az SMS-szavazások során alkalmazott időhúzás eszközével (ha már
nekik bejött), és a fiatalabbak kedvéért tisztáznám a fel-felbukkanó „Ha eső
nem lesz" idézet mibenlétét.
Az örökifjú Nagy Ferótól idéztem, mert alábbi szavai egyrészt mindig
mosolyra fakasztanak, másrészt remek átkötést biztosítanak az esőkabátra,
amiről tulajdonképpen ez a most már a 3. oldalra pöffeszkedő értekezés
eredetileg szólni hivatott.
„Szombaton buli lesz, ha eső nem lesz. Ha lesz, nem lesz. Ha nem lesz,
lesz."
(Remélem, pontosan idéztem, mert a neten nem találtam, pedig még mp3-ban
is szerettem volna elküldeni Nektek.)
NODEFÉLREAVILÁGIHÍVSÁGOKKAL! Jöjjön már az az esőkabát, mert ennek
különben sosem lesz már vége…
Nem árulok el hatalmas titkot, ha leírom, hogy esőkabátomat bakancsommal
és hátizsákommal együtt vásároltam egy verőfényes januári napon.
Esőkabátom minden képzeletemet felülmúlja, hiszen egy kicipzárazható
lebeny segítségével, egy mozdulattal kibővíthető úgy, hogy a hátizsákom is
aláférjen, és a pelerin mégse húzódjon föl miniszoknyának. Amikor felpróbáltam,
azonnal Teknőc Ernő imádnivaló figurája jutott eszembe a Dr. Bubóból, hogy neki
például milyen jól jönne ez az esőkabát, mert akkor a hátán lévő házát is meg
tudná védeni az esőtől, bár igaz, hogy eleve a ház van arra, hogy őt magát
megvédje az esőtől, úgyhogy mindegy…
Az esőkabáton a két lábam között középen van egy patent, amellyel a háta
összepatentolható (meglepő módon) az elejével, így próbálja megakadályozni,
vagy inkább megnehezíteni a szélnek a bejutást.
Ám az esőkabát nemcsak praktikus, hanem emellett igen mutatós is. „Hülye
hiú liba" – gondolhatjátok most magatokban. „Ez még az esőkabátjával is
divatozik…"
Hadd utasítsam vissza ezt a feltételezéseteket egy határozott
„nem"-mel.
NEM!
Tanúm is van rá, hogy a rendkívül feltűnő tűzpiros és az abszolút
rejtőzködő katonai zöld esőkabátok mindegyikét felpróbáltam, és elég hosszú
ideig vacilláltam. Mert hiszen a piros milyen vidám, a zöld viszont ismét csak
remekül passzol vöröses tónusú hajszínemhez. (Na jó, ezek is mind külsőségek…)
Aztán egy gordiuszi gondolattal elővettem egy pénzérmét, és a Jó Istenre bíztam
a döntést. Ő pedig úgy határozott, hogy a tűzpiros esőkabáttal tesz engem szem
elől téveszthetetlenné még esőben is. És bizony ez az esőkabát annyira piros,
hogy szerintem ha az Utam során kinyitjátok a Google Earth nevű programot, pici
piros villogó pontként mindig jelzi Nektek majd, hogy merre járok. Persze csak
esőben. Jó időben még nem tudom, honnan ismertek meg a műholdas felvételeken,
de már dolgozom az ügyön…
Élvezzétek a felvételeket, melyek egyikén kifejezetten hasonlítok a
Notre-Dame világhírű harangozójára. Feltéve, hogy ő is szokott idétlenül okét
mutatni mindkét kezével egyszerre. Úgy látszik, a fotózás során nekem ez a
mozdulat csípődött be…
Miért? Mindenkinek lehet egy híres kézmozdulata, nem? Marylin Monroe-nak
pl. ott volt az a szoknyaletuszkolós. Miért lenne az szexibb, mint az enyém?
Főként, hogy nekem semmi más nem jut eszembe, ha fotóznak… És különben is, ezt
az esőkabátot én is fogom még olyan szexin tologatni majd a szélviharban…
Amikor már a patent sem bír a széllel.
A kéztartásom miatti bennem lévő feszültséget feloldandó mellékelek egy
képet az első hálózsákról, amit felhívásom kapcsán kézhez is kaptam. Ez egy 1
kilós, -5 fokig hitelesített, nagyon szépséges hálózsák, amelynek csak azért
írom le a paramétereit, hogy már csak abban az esetben keressetek meg hálózsákfelajánláso-tokkal, ha ennél könnyebb van a Ti birtokotokban. Amint
látjátok, ez is remekül áll nekem (:)), főként, hogy mindkét okégörcsbe rándult
kezemet takarja.
Ennyit mára a tudomány és Fruzsika világából. Remélem, nem bánjátok,
hogy hosszúra nyúlt levelemmel föltartottalak Benneteket.
Ui. Profi túrabot továbbra is kerestetik…
Mindegyikőtöket ölelem:
Piroska
Az előző részhez katt ide!
A következő részhez katt ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése