2013. szeptember 9., hétfő

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - 7. rész

Most egy olyan esetről fogok írni, amit nem méltattam volna említésre, ha Vera, az akkori szoba- és anyukatársam nem juttatja eszembe. Hisz ő jót röhögött, mikor elmeséltem. Szerinte érdemes Veletek is megosztani.














A szépségápolás a kórházban leginkább a látogatók fogadásakor feltett sminkből állt. Persze a mindennapos zuhanyzáson, hajmosáson kívül. De valljuk be: másfél hónap alatt azért eléggé lepukkan egy nő, ha se fodrász, se kozmetikus, se műkörmös nem látja, és történetesen negyven fölött van. (A korom leginkább a hajszínem lenövésekor az ősz hajszálak előbukkanásáért volt felelős.)

Vegyük hát sorra ezt a három területet, a fodrászolást, a körmözést és a szőrözést.

Miután 3 héten keresztül szó szerint feküdtem, mint a lőtt kutya, és a hajam már a kórházba érkezésemkor is rászorult a festésre, a szülés előtt két héttel teljes joggal lehetett a frizurámat tragikusnak nevezni. Hála Istennek a szobafogságot egyszer csak feloldotta az orvosom, így már elmehettem egészen a liftig is, sőt, leliftezhettem a földszintig, ott pedig felkereshettem a helyi fodrászszalont. Egyik nap időpontot kértem, aztán a másik, megbeszélt napon lecammogtam újra, gigantikus hasammal ráijesztettem közben a liftben gyanútlanul utazó látogatókra, majd beültem a fodrászszékbe, és röpke másfél óra múlva új hajszínnel távoztam. Ilyen egyszerű volt. Tényleg nem volt téma.

A köröm már húzósabb volt, hiszen ahhoz szerszámok kellenek. Ám az égiek a mellettem lévő ágyra "pottyantották" Anitát, aki foglalkozását tekintve ugyan tetoválóművész (ahogy mostanság az amerikai sorozatokban hívják őket), mégis egy olyan hatalmas műkörmös felszerelést hozatott be magának otthonról, hogy azt bármelyik profi műkörömépítő megirigyelné. Ígyhát tartottunk egy körmös éjszakát, amikor Anita mindenkinek rendbe tette a körmét, de ha nem, legalább adott egy reszelőt, amivel ő maga rendbe tudta tenni. (Laikusoknak írom, hogy a műkörömhöz speciális reszelő kell.) Emlékszem, tökéletes körömszalon hangulat uralkodott el aznap éjjel a szobán... Anita még zselével is feltöltötte Adra körmeit, aki azokat az ágyra kihelyezett speciális lámpában szilárdította. Körömszalon a kórteremben... Gyönyörű kép, ugye? Szóval, körmök is pipa.

No de a szőrök! Azoktól bizony nem olyan könnyű megválni egy kórházban, ha az ember a borotvával szemben inkább a gyantát részesíti előnyben.
Ám engem ez nem rettentett el, hiszen akkor már olyan szinten laktam be magam a kórházba, hogy én sem hittem, hogy valaha még kikerülök onnan. Így hát lazán felhívtam a kozmetikusom, Anitát, aki régebben felajánlotta, hogy akár házhoz is jön a forró gyantával, és megbeszéltem vele egy időpontot.

Anita meg is jelent, pontosan, ahogy illik. A kórteremben - bár televolt lakóval - rajtam kívül senki nem tartózkodott épp. A többiek vagy  valami vizsgálaton vettek részt, vagy a családjukkal sétálgattak a kertben. Mintha az égiek is azt akarták volna, hogy békében szabadulhassak meg a "bundámtól", aminek révén lassan egy jetihez váltam hasonlatossá.

A sztori végéhez kérlek, kattints ide, és menj át a DepiAnyu blogra, mert nem Bence "babanaplójába" illő...


Az előző részhez kattints ide.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése