Álmos reggel - amikor kiderül, hogy tök hülye vagyok

Napok óta éjszakázom. Ennek oka leginkább olyan magánéleti történésekben keresendő, melyeket itt most nem osztanék meg Veletek. A lényeg, hogy hajnalban szoktam feküdni, és nem sokkal azután kelni. Ez sokszor simán belefér, főleg, ha a délutáni alvás alatt én is le tudok dőlni és kipihenni magam. Ám tegnap sajnos erre nem volt módom, így az egyik éjszakázás követte a másikat, regenerálódás nélkül.







Reggel óta ezért  robotpilóta üzemmódban nyomom, ami azt jelenti, hogy a kötelező babaápolási dolgokat (pelenkázás, öltöztetés, etetés, séta, altatás) abszolút rendben és szakszerűen elvégzem, ám a rám jellemző "extrákra", mint például éneklésre, gügyögésre, út közbeni közvetítésre a gyereknek a velünk szembejövő nagyvilág dolgairól, vidámságra, és az evvel szorosan összetartozó, minden nehézségen felülemelkedő derűre már nincs erőm. Ezek egész egyszerűen elmaradnak.

Ne izguljatok, Bence ettől még nagyszerűen "szórakozik", hiszen odafigyelek arra, hogy mit szeretne játszani, merre szeretne sétálni stb., csak a rám jellemző "mesterséges" módon nem gerjesztem a történéseket, inkább együtt "sodródom a flow-val".

Ilyen napunk van. És egy ilyen napon is elindulunk sétálni, ahogy azt ma reggel is tettük.
Minden rendben ment, boldogság volt, móka, kislány kezéből játékkitépés, bűnbánás, visszaadás, játéktárolóbödönbe mászás, pakolás, játéktárolóbödönből mászás, pakolás, hintapalinta,  babakocsitologatás, szaladgálás, kavicsdobálás, nemszabadmeghallgatás, hazasétálás, útközben elfáradás, kocsibabeülés, békés hazaandalgás.

Ám eközben az utolsó hazaandalgás közben, egy kósza pillanatban a szemem a babakocsi "tartalmára" tévedt, és valami furcsára lettem figyelmes. Bence lábaival valami baj volt...
"Talán keresztbe rakja őket? Nem, nem, mégis olyan. De fura... Olyan, mintha valaki tőből kitépte volna őket, és megcserélve tette vissza volna a helyükre, mint a fröccsentett babáknál."
Hosszú percekig morfondíroztam, hogy mi lehet a gond.

Őszinte leszek. Hosszú tízpercekig. (Közben persze a robotpilóta hazatolta a babakocsit minden gond nélkül.) A ház előtt ért a megvilágosodás, amely végre megoldotta a talányt.

"Basszus! Fordítva adtam a lábára a cipőt, és szerencsétlen kölyök két órán keresztül egy hang nélkül tolta így a sétát..."















Néha őszintén sajnálom Bencét, amiért én vagyok az anyukája... :) Most pedig megyek, és kialszom magam.