Sziasztok!
Tegnap közel 32 kilométer megtétele közben átléptem
Galícia határát. A Jóisten egész nap azzal szórakozott, hogy levetette velünk
az esőkabátot, aztán jól eláztatott újra. De az én eszemen nem tudott túljárni,
ugyanis már fel tudom venni úgy az esőkabátom, hogy rajtam is van meg nem is,
így egyetlen mozdulattal tudok az időjárási viszonyokhoz alkalmazkodni.
Tegnap egészen elképesztő dolog történt velünk. Egy
hotelnél álltunk meg egy csésze kávéra, amikor az épületből kiáramló portugál
turisták elkaptak, és elkezdtek velünk vadul fotózkodni. Mintha legalább is az
állatkertből kiszabadult majmok, vagy mondjuk, köztéri szoborcsoport lennénk.
Egészen groteszk szitu volt. Nem hagytak leülni, állandóan felrángattak a
székemről, belém karoltak, és bárgyún vigyorogtak a minket megörökítő
kamerákba. És ez így ment vagy tíz percig, amíg el nem fogyott mind a 160
turista... :)
 |
| O'Cebreiro |
Aztán este hatkor, a hatodik zivatar és a 600. méter
megmászása után megérkeztünk a Legendák Hegyére, az O'Cebreiróra. Nagyon ki
voltunk fulladva, és számítottunk rá, hogy későn érkezőként megint a hátsó
udvarban vagy maximum egy pajtában kapunk egy töttyedt matracot.
 |
| O'Cebreiro |
Ehhez képest a
leges-legjobb szálláshoz jutottunk, végre nem emeletes, hanem szimpla ágyakon
alhattunk, az ágyak mellett konnektor, az alagsorban pedig mosó-szárítógép várt
ránk. Az összes korán érkező pedig egy hetvenfős szobában kapott helyet
emeletes ágyakon. Nem vagyok kárörvendő, de a saját helyzetemet nagyon
élveztem.
Este vacsi közben találkoztunk egy olyan 60 év körüli
nővel, akinek az orra be volt törve, az egész feje torzra volt duzzadva, és be
volt lilulva. Hogy ne bántsuk meg, titokban csináltunk róla fotót úgy, hogy
Filomival összehajoltunk a kamera felé, miközben Zoli a fejünk között őt
fotózta makróban. Elég brutális a kép... Főleg, hogy félig belelógok idétlen
vigyorral arcomon.
Aztán ma továbbindultunk, 20 kilométer után megálltunk
TriaCastellaban, és most innen írok Nektek. Ma láttam kertitörpét, kiskutyát,
szebbnél szebb hegyeket és egy csomó zarándokot.
A betegségem szinte teljesen elmúlt, valószínű,
kiizzadtam a hegyekben.
Most megyek, mert várnak a netre.
Ölelek mindenkit:
Fruzsi, a bazári majom
Az előző részhez katt ide!
A következő részhez katt ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése