 |
| Illusztráció: Laár Györgyi |
Mindent megvettem. A nagy nedvszívó képességű, hiper-gyorsan száradó
minitörülközőtől kezdve (ami leginkább egy vileda rongyra hasonlít) a
víztisztító tablettáig, ami állítólag még a pocsolyából is iható vizet
varázsol, persze csak ha akarom, mert kívánom a pocsolyát. Van szuperkalapom,
amely azon túl, hogy véd a naptól és szellőzik, még cowboykalappá is
átalakítható, van lecipzárazható szárú nadrágom, ami így már nem is egy, hanem
két nadrág, hogy a füldugóimról ne is beszéljünk.
A vásárlás a hetem kellemesebb hányadát jelentette. Ám ugyanekkor be
kellett fizetnem egy csomó csekket. Méghozzá előre…
No, de inkább a mókás dolgokról nyilatkoznék. Például az Egészség
Pénztár ügyfélhívó rendszeréről, amely nyugodtan kijelenthetem, hogy valódi
kuriózumnak számít a XXI. század és egyben a digitális kor hajnalán. A
szerkezet csupán egy háromszelvényes tombolajegytömbből és egy biztonsági őrből
áll. A rendszer humanoid fele az ügyfél beérkezésekor szakajt egyet a
tombolatömbből, és a sorszámot átnyújtja az újonnan érkezőnek. Közben árgus
szemekkel figyeli a négy ablakot, amelyek mögött hölgykollégái hősies
biorobotként gyártják az EU-kártyákat (ezzel a kártyával az EU területén
ugyanolyan egészségügyi szolgáltatások illetik meg az embert, mint az adott
ország polgárát), majd üresedés esetén hol egy rövid kurjantással, hol egy
jelentőségteljes pillantással jelzik az ügyfélhívónak, hogy „Jöhet a
következő!". Ekkor a biztonsági őr megnézi a tombolatömb középső szakaszán
látható számot, fennhangon szétkürtöli a teremben, hogy hányas ügyfél
következik, majd a sorszámot gondosan letépi, hogy még véletlenül se ordíthassa
önmagából kikelve ugyanazt még egyszer. Ezután tekintetével jó gazda módjára
végigköveti, ahogy az ügyfél az ablakhoz fárad, de csupán egy pillanatra
nyugtázza, hogy minden rendben van, hiszen neki 4 ablakot kell szemmel tartania
maximális éberséggel, és arról se feledkezzünk meg, hogy közben a tömb kétféle
sorszámállására is figyelnie kell. Tudtok követni? Aki nem érti, hívjon, és
elmagyarázom. Mit mondjak, misztikus élmény volt figyelni őt…
A héten gazdagabb lettem egy svájci bicskával is, amelyet drága
exuramtól kaptam, illetve vásároltam 10 forintért.
Képzeljétek! Az egy dolog,
hogy van benne fűrész, így a legnehezebb helyzetekből is simán kivágom magam,
de – mint azt a mellékelt fotók is bizonyítják – van benne fogpiszkáló és
szemöldökcsipesz is. Pont nekem való igazi csúcsmodell! (Hála, Gijóka.)
Hogy hogyan is vagyok? Hááááááát… Bár a felszerelésem több napja megvan,
mégsem mertem még összepakolni. Ott áll minden egy hatalmas zacskóban, a
hátizsákom mellett és várja, hogy összeszedjem magam.
Tulajdonképpen egyetlen
időpont szorít: a pénteki mérlegelés. Amikor Anikó barátnőm és Dukát
(Caminoszakértő) Csilla barátnőm átjönnek hozzám, és együtt eldöntjük, mit
vihetek és mit nem. Anikó hozza a mérleget, míg Csilla lesz a kidobóember.
Igazából 7, maximum 8 kilót vihetek, hiszen Csilla szerint minden, ami
fölösleges, az első nap után a zarándokszálláson fogja végezni.
Az első nagy
gyaloglás után ugyanis mindenki kidobja a zsákjából azt, ami nehezíti a dolgát,
és csupán azt viszi magával, amire valóban szüksége van. Így ránézésre a
felszerelésemet úgy 10 kilóra saccolom… De majd pénteken elválik.
Asszem, még nem fogtam fel, mire is vállalkozom. Néha, egy-egy áldott
(vagy áldatlan?) pillanatban, amikor egy másodpercre szétoszlik a köd az
agyamban, azt gondolom: nem vagyok normális. És valószínű, hogy ez így is van.
Megvásároltam a naplóm, amit magammal viszek. Mint azt a mellékelt fotón
is láthatjátok, kézzel festett borítóját egy inka isten díszíti, vagyis semmi
köze (legalább is spirituálisan) a Caminóhoz. A figura hasánál egy tükör van,
de mielőtt azt gondolnátok, hogy ebbe nézve szándékozom az úton sminkelni
magam, közlöm Veletek, hogy olyan picike, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. ☺
Valamikor januárban, az első leveleim egyikében ígértem, hogy az úthoz
szükséges felszerelési listát megosztom Veletek. Hát most azt is
megtalálhatjátok itt mellékelve. Sőt kettőt is. Az egyiket fent említett Csilla
barátnőm írta össze nekem, a másikat pedig egy internetes fórumos lány küldte
nekem. Tudom, hogy sokan készültök az „Útra", biztos jó hasznukat veszitek
majd akkor…
(Ha valakinek szüksége van a listákra, írjon kommentben email-címet, és küldöm.)
Mára asszem elég ennyi. Indulás előtt még jelentkezem egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése