2013. május 26., vasárnap

Derűre ború - 2008. május 14.

Sahagun

Hola!
Hát Hawaii után eljött Mucsaröcsöge...
Tegnap elhagytam Sahagunt (ejtsd: Szágun), mert azt láttam, ha nem megyek tovább, egyrészt vesztegetem az időm a csöppnyi 20 km-rel, másrészt sosem érem el Leont. 






Sahagun
Zoli Sahagunban maradt, de Filomit rávettem, hogy még 5 km-t toljunk le egy Calzada del Coto nevű faluig. Őszintén szólva úgy éreztem, jól tesszük, ha továbbmegyünk, mert már délelőtt is működött a megérzésem, amikor Sahagun felé kutyagoltam. 

Zoliék, akiket már több kilométerrel magam mögött hagytam egyszercsak felhívtak, hogy szerintük rossz irányba megyünk, és ők átmennek egy hídon, ami szerintük a jó irányba vezet. Én mondtam nekik, hogy érzem, hogy most működik az intuícióm, és jó felé haladok, ezért folytatom az utam előre. Igazam lett, hiszen úgy negyed óra múlva megláttam a sárga nyilat, és rátaláltam a leggigantikusabb szemétdombra, amelyet valaha láttam. :) (Ezen a szeméttombon vezetett át az út.)

Szóval ugyanennek a „briliáns“ megérzésnek köszönhetően, délután rátaláltunk egy igazi koszfészekre, a lehető legbrutálisabban kinéző kocsmával. :) (Cefreszag és Che Guevara képe a falon.) Hihetetlen erős szél fújt, és a kb. 20 fős alberguebe bevonzottunk magunk köré újabb 15 németet, akik csak addig tudnak csöndben maradni, amíg alszanak. (Kivéve azt, amelyik horkol, mert az még akkor sem...)


A délután az élelemszerzéssel, némi pihenéssel és sok-sok fagyoskodással telt. A kedélyemen óriási sebeket ejtett a hely, amelyet némileg kompenzált a szállás előtt elhaladó birkanyáj, illetve az esti whisky, amit bánatunkban szívmelegítőként fogyasztottunk el. A cudar körülmények ellenére hihetetlen jól aludtam, Filomi 7-kor rázott fel, amikor már az összes túlélőtúrás germán nyugdíjas régen szántotta a Mesetát.


Mansilla de las Mulas
7:50-kor sikerült útra kelnünk és nekivágnunk a kb. 32 kilométeres távnak, ami egy Mansilla de las Mulas nevű városkába vezetett minket. 4 órára pikk-pakk meg is érkeztünk, bár be kell valljam, ma talán jobban elfáradtam, mint a múltkori 35 km-nél. 

A városkába érkezvén azonnal a szállás felé vettük az irányt, amely úgy működik, hogy mindenki előre elfoglalja az ágyat, a háziúr pedig 16:30-kor megérkezik, és beszedi a lóvét. Hát mi is ágykeresésbe kezdtünk, de mivel minden ágy foglalt volt, mi nagy boldogan elfoglaltunk a folyosó padlójára, az ablak alá helyezett kétszemélyes matracot. Van az az állapot, amikor már az is mindegy, hogy mindenki rajtad keresztül megy ki a slozira brunyálni. :)

Én pozitívan úgy fogalmaztam, hogy legalább nem horkolnak a fülünkbe, és a matrac és a fal közötti 20-20 centis részt is szabadon felhasználhatjuk a cuccaink szétdobálására.

Egészen addig hihetetlen büszke voltam magunkra, míg az imént (érkezésünk után kábé másfél órával) belépett két olasz zarándok, és simán megkapták még a két utolsó ágyat a hátrébb lévő szobákban, amit nekünk nem sikerült fölfedezni. :)

Nem baj, a mi helyünk sokkal érdekesebb. :) És az ablakunk tele van virággal, úgyhogy egész otthonos.
Félre a tréfát. Itt már kategóriákkal jobb kedvem van, mint tegnap, még annak ellenére is, hogy hideg vízzel kellett zuhanyoznom. Mivel rutintalanul nem néztem meg előre, hogy van-e meleg víz, a tus alatt állva voltam kénytelen meghozni a döntést, hogy folytatom a tisztálkodást.

Egyetlen nagyon fontos dolgot elfelejtettem megírni Nektek tegnapelőtt.
Az úszomedencés hely felé menet Filomi remek ötletére az első 8 km-t, amely betonúton vezetett, bekötött szemmel, az ő táskájába kapaszkodva tettem meg. Hihetetlen élmény volt! A hangok és illatok felerősödtek, ezzel párhuzamban az egyensúlyom teljesen megborult. Néhányszor még a táskát is elengedtem, ilyenkor kiderült, hogy balra húzok, vagyis minden ilyen esetben a bal oldali árok szélén állított meg Filomi. Mondanom sem kell, az összes arra járó zarándok idiótának nézett. Mivel nem először fordul ez elő az életemben, teszek rájuk. Ha tehetitek, próbáljátok ki Ti is, milyen érzés vakon menni, és közben tökéletesen megbízni valakiben.

Ennyit mára a tudomány és Fruzsika világából.
Adios!
Fru

Az előző részhez katt ide

A következő részhez katt ide!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése