2013. május 8., szerda

Camino mégis

Kedves Olvasóim!
Késve bár, de úgy döntöttem, mégis közreadom itt 5 évvel ezelőtti leveleimet, amelyeket a barátaimnak írtam az El Camino zarándokutam előtt és alatt.
Több okból teszem ezt. A legfőbb, hogy az út végén érett meg bennem a vágy, hogy szeretnék kisbabát, így tulajdonképpen Bence "ötlete" ott fogant.




Aztán mostanában nagyon sokat dolgozom, de nem szeretnélek Benneteket olvasnivaló nélkül hagyni, ezek a levelek pedig vidámak, néha elgondolkodtatók, úgyhogy azt hiszem, nem fogtok csalódni bennük.
Végül, de nem utolsó sorban DepiAnyu nagyon elhúzott, így egy külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy én csak a rossz oldalát élem meg a dolgoknak. Ezért úgy gondoltam, ráerősítek HepiAnyura.

Most, amíg dátumszerűen utolérjük "magunkat", minden nap közreadok egy levelet. Utána pedig csak akkor, amikor az pontosan 5 évvel ezelőtt történt. De ígérem, amint lesz időm, folytatom Bence krónikáját is, sőt, a kórházi történetet is készülök befejezni, csak az én aktívabb nagy fiam és a besűrűsödött munka mellett jobban be kell osztanom az időmet és az energiáimat is ahhoz, hogy igazán élvezetes írások születhessenek újfent.

Fogadjátok tehát szeretettel 5 évvel ezelőtti "zsengéimet", melyek némelyikét Laár Györgyi szellemes illusztrációja teszi még szórakoztatóbbá.

Ja, és nem kell megijedni. Nincs benne megtérés, megvilágosodás, csak séta és küzdelem, természet, lábszag, sőt, "nyomokban" vidámságot is tartalmaz.

Az első részért katt ide.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése