2013. május 10., péntek

Bevezető a 2008-as Caminóról írt levelekhez

Aki ettől az olvasmánytól mélyenszántó gondolatokkal teli útleírást vár, az képzavarral élve bizony „rossz lóra tett“. Ez az írás egy egyedülálló, élete delén masírozó, kissé elkenődött, ám a nehézségeket inkább kinevető nő leveleit tartalmazza, melyeket a barátainak küldött életútja addigi legkalandosabb utazásáról. Ez a nő én volnék. Giret Fruzsi, 38 éves reklám-, dalszöveg- és levélíró, énekesnő, pótanyuka, de alapjában véve mégis inkább egy magára maradt kislány, aki azért vágott bele a „nagy útba“, hogy megtapasztalja: képes-e átlépni a saját árnyékát, valamint ki tudja-e érdemelni mások szeretetét ruhacsodák, smink és egyéb „jelmez“ nélkül, csatakosan, néha büdösen is, elgyötörten vagy éppen dühösen, csak amiatt, mert ő az, aki. Nem reklám-, dalszöveg- és levélíró, nem énekesnő, nem pótanyuka, „csak“ Giret Fruzsi. Nem akartam az El Caminóról (vagy ahogy egy ismerősöm hívja: El Combino) könyvet írni. Véleményem szerint minden második zarándok ezt teszi, és én – ahogy életem más területein sem – itt sem akartam beállni a sorba. Barátaim visszajelzései vettek rá, hogy ennek ellenére másokkal is megosszam élményeimet, és ennek egyetlen oka van. A tapasztalat azt mutatja, hogy írásaim képesek egy kis derűt csempészni az emberek hétköznapjaiba. És mi is lehetne annál magasztosabb cél, mint együtt nevetni az én sokszor nehéz, fájó, ingatag, és eltévedt lépéseimen, amik végül mégiscsak elvezettek utam olyan messzi, sokszor elérhetetlennek tűnő végpontjához, a santiagói katedrálishoz.

A káoszból kivezető út

Eredeti leveleimet átolvasva arra a megállapításra jutottam, hogy sokszor még az sem derül ki belőlük, hogy éppen merre jártam. Az pedig végképp nem, hogy miket is éltem át. Ezért az élvezeti hatás fokozása miatt szükségesnek látom néha utólagos magyarázatokkal ellátni a leírtakat. A levelek eredetiségének megőrzése céljából utólagos megjegyzéseimet, visszaemlékezéseimet dőlt betűvel teszem beazonosíthatóvá. Ezek után nincs más hátra, mint „Előre!“.
Kedves Olvasóm! Buen Camino!

Az első levélhez katt ide!

1 megjegyzés: