Hát meghódítottam őket. Úgy is mondhatnám, hogy magam
alá gyűrtem. Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója.
Srácok (felkiáltójel) (A spanyol klaviatúrán képtelen voltam megtalálni az írásjeleket, ezért
írtam zárójelbe őket.)
Ma a nyáron kívül az összes évszakot átéltem. Jégeső
és havazás. Ez itt a szokás 1500 m felett.
Leírhatatlan az érzés, amivel megajándékozott a mai
nap.
Az arcom vörös a széltől (és a bortól, amit megittam
vacsi előtt), de boldog vagyok.
Egy kazamatában alszom úgy 119 zarándoktársammal együtt,
a füldugót már szokom. (Mókás volt, mert a mobilom tegnap fél 2-kor ébresztett
mindenkit (az indulás előtti első
franciaországbéli éjszakán), de én - ugye - nem hallottam... :)
Most szól valami szakrális zene, amitől legszívesebben
felvágnám az ereimet, és a jobb vállam - bárhogy is próbálom nyújtani -
hihetetlenül fáj. (Ne kérdezzétek, hogy az az ékezetes "á" hogy
került ide, asszem, a Jó Isten pottyantotta nekünk ajándékba)
(A spanyol
klaviatúra miatt a levelek eredetileg ékezetek nélkül íródtak, amelyeket az
olvasás megkönnyítése végett írtam utólag át. Itt viszont valamilyen misztikus
billentyűkombináció révén az egyik szóban megjelent egy ékezetes á betű.)
Az Öreggel (Jó Isten) egyébként jóban vagyok. Bármikor
próbálkozott a jeges széllel, én felszóltam neki, hogy ez azért már egy kicsit
túlzás, és abbahagyta.
A jégesőnél és főként utána a hóesésnél már nagyon
röhögtem. Olyan volt, mint egy rossz videójáték grafikája a 80-as évekből.
Hihetetlen humora van az "Öregnek", meg kell hagyni.
Most megyek, mert lejár a net.
Nem biztos, hogy ilyen sűrűn tudok írni Nektek, de
most "hál‘ Öregnek", tudtam.
Ölelek Mindenkit.
Csók (felkiáltójel)
Fru
A következő részhez katt ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése