2013. április 7., vasárnap

Az én fiam olyan férfi lesz...

Bence három nap múlva lesz egyéves. Most elkezdhetném ecsetelni, hogy hogy elröpült ez az év, és hogy így illan el az életünk is, de azt gondoltam, hogy az ehhez hasonló közhelyek helyett inkább leírom, milyen embert szeretnék belőle "faragni". Persze, nem erőszakkal, hanem mesékkel, gyerekszobával és gigantikus mennyiségű szeretettel.
















Az én fiam olyan férfi lesz, akit mindenki szeret. Na jó, lehet, hogy nem mindenki, de az ismerősei 99 százaléka igen. Mert szeret élni, és jó lesz azoknak is, akik a közelében lehetnek, mert akkor - lehet, hogy pár órára csupán, de lehet, hogy onnantól kezdve örökké - ők is úgy érzik majd, hogy szeretnek élni. Ez független lesz attól, hogy mennyi pénze van. Mert ő tudni fogja, hogy a boldogság nem a gazdagságon múlik. Boldog lesz ő akkor is, ha meglát egy hullócsillagot, akkor is, ha rámosolyog egy kisfiú (talán pont egyéves, akinek az anyukája azon morfondírozik, hogy milyen férfi lesz a gyermeke), és akkor is boldog lesz, amikor az első fizetéséből először tölti fel a hűtőjét. Ekkor elhívja a legjobb barátját a szupermarketbe, és rodeózni fog a bevásárlókocsival, ahogy én tettem, mert én azt tanítom meg neki, hogy ez így szokás.

Az én fiam szeretni fogja az állatokat. Felmászik a fára a kiscicáért, ha az nem tud lejönni onnan, megáll az autójával az úton, és megvárja, hogy átmenjen a túloldalra a sünicsalád, és kimenti az árokból az oda kidobott állatokat, mert én azt tanítom neki, hogy ez is így szokás.

Az én fiam tisztelni fogja a felnőtteket. Különösen az idős embereket, mert tudni fogja, hogy ők attól, hogy elesettek, még sokkal okosabbak és többet éltek, mint ő, és ezért tisztelet jár nekik. És nem fog puffogni, hogy "Bezzeg a nénike a busz után még tud futni, de belül már járni sem tud, csak kapjon ülőhelyet", hanem szó nélkül feláll - akkor is, ha van még hely a buszon, mert az ő széke pont a menetirány felé néz - és átadja a helyét. És ha a nénike vagy bácsika már nehezen botorkál, akkor odanyújtja a kezét, és a székhez vezeti.

Az én fiam az iskolában megvédi magát. És azokat is, akiket a nagyfiúk (vagy hülyefiúk, vagy idétlenfiúk, vagy pökhendifiúk) bántani akarnak. És persze ő nem lesz hülyefiú, idétlenfiú vagy pökhendifiú, de anyámasszonykatonája sem, mert ő az én fiam.

Az én fiam mindig szeretni fogja az apukáját. Majd sok-sok tanulással törekszik arra, hogy legalább olyan okos legyen, mint ő; hálás lesz azért, hogy Apa megtanítja focizni, úszni vagy megvédeni magát az iskolában, hogy egészen kiskorától kezdve a legfincsibb dolgokkal tömi, és hogy annyit dolgozik, csak azért, hogy nekünk jó legyen. És persze nagyon boldog lesz, amikor látja, hogy az apukája büszke rá.

Az én fiam mindig szeretni fogja a nagyszüleit: Márta nagyit, aki minden hétvégén azért kel hajnalban, hogy finom ebédekkel várhassa az unokáit és Gábort, aki olyan okos, hogy talán még Apánál is okosabb, pedig az már szinte lehetetlen. És szereti majd a már égben lakó nagyszüleit is, az  apukámat (Istvánt), akinek az elálló füleit köszönheti (és lehet, hogy a feltaláló vénáját is) és az anyukámat, Katalint, akinek fantasztikus humora és végtelen szeretete is gazdagíthatja a génállományát. És tudja, hogy az égi nagypapája és nagymamája együtt csücsülnek egy felhőn, és mindig mosolyognak, ha látják, hogy milyen ügyes és kedves is ő.

Az én fiam olyan férfi lesz, aki rajong a nőkért. Csodálja őket a szépségükért, az eszességükért és az állhatatosságukért. Alap, hogy udvarias lesz velük: lesegíti a kabátjukat (vagy éppen fel), előre engedi őket az ajtóban, és kézcsókkal köszön, ha valaki nagyon tetszik neki, de mégsem lesz ciki, és küld neki virágot is, akár idegenként egy másik asztaltól az étteremben, ahogy már én is kaptam, mert én azt tanítom neki, hogy ez így szokás.

Az én fiam olyan férfi lesz, aki sosem engedi, hogy a barátnője fizessen (amikor már olyanja is lesz neki). Ha nem lesz pénze, akkor piknikezni viszi a Margit-szigetre, és én csomagolok nekik szendvicset meg üdítőt, és a kislány majd nagyon szerencsésnek érzi magát, csak azért, mert együtt lehet az én fiammal.

Az én fiam olyan férfi lesz, aki fiatalon sokat fog csajozni. De senkivel sem lesz tisztességtelen, nem játszik a lányok szívével, hanem a szívecskék akaratlanul, maguktól fognak néha összetörni, mert aki kedvesen, de őszintén épp továbblépett, az az én fiam.

Az én fiam olyan férfi lesz, aki boldog abban, amit csinál. Ha bakter lesz, hát bakter lesz, ha űrhajós, akkor űrhajós, de olyan hivatást fog választani, ami elsősorban boldoggá teszi. És mivel így boldogan megy majd minden nap dolgozni, nagyon sikeres lesz abban, amit csinál, és ez idővel meghozza neki az anyagi sikereket is.

Az én fiam olyan férfi lesz, akinek a családja lesz a legfontosabb. Amikor elveszi a csaját feleségül, a menyemmel madarat lehet majd fogatni. Egyrészt azért, mert a férje az én fiam, másrészt azért, mert olyan anyósa leszek, aki sosem mond csúnyákat róla a háta mögött a férjének, sosem célozgat, hogy mit kéne így vagy úgy csinálnia, hanem tiszta szívéből szereti, mert ő is szereti a fiamat, és nekem ez a legfontosabb. Az én fiam nem biztos, hogy szent lesz, lehet, hogy néha félrelép, de mindig kitart a családja mellett, mert a helyén lesz a szíve (merugyeazénfiam).

Az én fiam olyan férfi lesz, akire felnéznek majd a gyerekei. Mert ő megtanítja őket boldognak lenni, arra, hogy mi fontos és mi nem az, szeretni az állatokat, tisztelni a felnőtteket, megvédeni magukat az iskolában, focizni, úszni, szeretni a nagyszüleiket (köztük engem), rajongani a nőkért (ha fiúk), udvariasnak lenni, olyan hivatást választani, ami boldoggá  teszi őket, és arra is, hogy a család a legfontosabb.

Végül az én fiam szeretni fogja az anyukáját. Mert mindig tudni fogja, hogy az anyukája is nagyon, de nagyon szereti őt. Még akkor is, ha már nincs vele.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése