2013. január 1., kedd

Az első szilveszter, az első nagy durranás

Elmúlt az az esztendő, amikor Bence megszületett. Kuksolok a nappaliban, odakinn ropognak a tűzijátékok és petárdák, varázslatos fénybe csomagolva a teret, én pedig azért izgulok, hogy a baba ne ébredjen fel.
Mert nátha ide, takony oda, úgy alszik, mint egy kisangyal.







Basszus, felébredt.
...
Visszaaludt.
...
Mégsem. Sír.
...
Megint elaludt. Elringattam.
Pedig csak egy rövid bejegyzést akartam arról írni, hogy milyen édesen alszik, és hogy milyen jó nekem, hogy van, és hogy hurrá, meg minden, és most rájöttem, hogy be kell hozzá mennem most azonnal, és ötpercenként elringatnom, mert a petárdáktól és tűzijátékoktól nem csak a kutyusok, de a kisbabák is félnek. Viszont a jó hír, hogy most nyomós okom van együtt aludni vele.
Jó éjt és boldog új évet mindenkinek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése