Irány a Caféblog!

Kedves Olvasó!

A blog elköltözött. Mostantól a

http://hepianyu.cafeblog.hu/

címen találod meg az írásaim.

Üdv! Fru

Arra gondoltam...

Rég írtam olyan "ríkatós" írást. Pedig van egy nagyon kedves barátnőm, aki kifejezetten kért, hogy írjak még, mert a mindennapi feszkót csak úgy tudja kiadni, ha az én írásomon elbőgi magát.
Hát a nyáron eddig nem ment. Ám úgy látszik, a nappalok rövidülésével, vagy inkább a sötétség növekedésével a befelé fordulás ideje is megnyúlik, így máris jönnek a "merengős" témák...

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - 7. rész

Most egy olyan esetről fogok írni, amit nem méltattam volna említésre, ha Vera, az akkori szoba- és anyukatársam nem juttatja eszembe. Hisz ő jót röhögött, mikor elmeséltem. Szerinte érdemes Veletek is megosztani.

Álmos reggel - amikor kiderül, hogy tök hülye vagyok

Napok óta éjszakázom. Ennek oka leginkább olyan magánéleti történésekben keresendő, melyeket itt most nem osztanék meg Veletek. A lényeg, hogy hajnalban szoktam feküdni, és nem sokkal azután kelni. Ez sokszor simán belefér, főleg, ha a délutáni alvás alatt én is le tudok dőlni és kipihenni magam. Ám tegnap sajnos erre nem volt módom, így az egyik éjszakázás követte a másikat, regenerálódás nélkül.

Szívás az orrszívás

Hát Srácok!

Mi is tudjuk, mikor fázzunk meg mind a ketten úgy "istenigazából". Sejtitek, amikor gyakorlatilag vízként ömlik a takony az orrotokból, fáj, ha köhögtök, állandóan tüsszögtök, és persze nem tudtok elaludni, mert egyáltalán nem kaptok levegőt. Hát persze, hogy augusztus közepén, a legnagyobb melegben! Úgy a jó. És persze nem elég, hogy én rosszul vagyok, de két napra rá elkapja a gyerek is, így együtt őrjöng, tombol és hisztizik rajtunk a betegség.

Mire vállalkoztam? - Vigyázz, kész, START!

Van úgy, hogy nagy dolgok történnek életünkben. És van úgy, hogy igazán nagy dolgok. Nos, most egy ilyen igazán nagy dologról lesz szó. Természetüket tekintve a "nagy dolgok" két csoportba sorolhatók. Az egyik csoportba tartozók azok az események életünkben, amelyekről csak később, utólag derül ki, hogy roppant mód befolyásolják a sorsunkat. Ilyen egy nagy találkozás, egy megtermékenyüléssel végződő szerelmeskedés... Soroljam még? A másik csoportba tartozókról pedig előre tudjuk, hogy be fognak következni, és azt is, hogy a jelentőségük az egész életünkre kihat. Ilyen az ovis ballagás, az érettségi, a házasságkötés, a szülés...
...és ilyen a vállalkozás is.

"Derminátor" - A mosolyosztó

Mindig elhatározom, hogy egyszer megszámolom
a Bence által előcsalogatott mosolyok számát.
És persze mindig el is felejtem. Volt már ilyen "vállalkozásom" korábban is. Akkor azt akartam megszámolni, hogy hányszor esik el egy nap és hányszor tápászkodik fel, hogy aztán újra elessen.

Maszatpeti ropogós bundában - tuti recept kezdő anyukáknak

Hozzávalók:

• 1 db kisgyerek
• minimum fél óra verőfényes rekkenő hőség
• 1 flakon hiperszuper naptej
• sok köbméter homok
• víz (akár csapi, akár tavi)
• 1 pár meglehetősen mocskos Crocs papucs

Hurráááááááááááá, nyaraltunk!

Hát ez is megvolt. 4 nap a Balcsin.
Apa Gyenesdiáson bérelt két kétszobás apartmant, az egyiket Bence nagynénijének, nagybácsijának és két unokatesójának, a másikat pedig magunknak, tehát Apának, Máténak a nagyobbik bátyónak, Bencének és nekem.
Hát ez így elég unalmasan hangzik, pedig csöppet sem volt az.

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - 6. rész

Forrás: www.hotdog.hu

Ezt a történetet kénytelen vagyok úgy megírni, ahogy a Pulp Fiction forgatókönyvének zseniális írója dolgozott. Össze-vissza ugrálok az időben, hogy igazán élvezetes legyen a sztori. Mert az. És utólag már humoros is. Akkor kevésbé éreztem, helyesebben éreztük a kórteremtársaimmal annak...

Baba hónapról-hónapra

Amióta megszületett Bence, minden hónapban, lehetőleg a szülinapja
környékén készült róla néhány fotó.

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - 5. rész (az első vége utáni első)

Igen, már jól vagyok. Érzem az erőt magamban, hogy végre szórakoztatóan tudjam folytatni a sztorit. Felkészültetek? Akkor hajrá!

Hömpölygő napok - Hepidepidúúúúúúúúúúúúúúúú!

Boldogságom. Gyönyöröm. Kisfiam.

Tipp - "Umpalumpa", avagy babaaltatás 1 perc alatt

Bár semmi közöm a "találmányhoz", mégis megosztom itt, hogy ne vesszen el. Bence már ehhez  "nagyfiú", de holnap rajta is kipróbálom.
Ha valaki közületek kipróbálta és működik, szívesen veszem, ha kommentben megerősítitek, hogy tuti a módszer.

Szánalmas - Botrányos képek rólam a Caminon

Sziasztok!

Levezetésképp úgy gondoltam, hogy megosztok Veletek néhány fotót, amelyek 5 éve készültek az El Caminon.
Az első átfogó téma, amelyet közzé teszek, a "Szánalmas" nevet viseli. Ez tulajdonképpen egy verseny volt Filomival, hogy ki tud a másikról több szánalmas fotót készíteni. Hát meg kell mondjam, 14:2 arányban magasan ő nyert.

Az utolsó levél – Megérkeztem - 2008. május 30.

Igen, ez a piros itt az én cuccom...

Sziasztok! 

Hát itt vagyok. Tegnap előtt délelőtt 11 órakor megérkeztem Santiagoba a katedrális elé. Leültem egy kőpadra, néztem a hatalmas épületet, és bőgtem.

Monte del Gozo - 2008. május 27.

-->Sziasztok! 

Ma 35-öt jöttem... Este 7-kor értem ide... Az reggel 8-tól brutto 11 óra...

Amikor megérkeztem, a hospitalero (szállásadó) megnézte a credencialomat (zarándokútlevél), és amikor látta, melyik országból jöttem, megszólalt: Isten hozott! (Igen, magyarul! Szerintetek mit éreztem?)

Tényleg csak ő lehetett (név szerint: Isten), mert most úgy érzem, meghalok a fáradtságtól.

Arzua - 2008. május 26.

Sziasztok!

Ma történt meg az a dolog, amiért idejöttem. Persze sok minden másért is jöttem, de a legfontosabb ma esett meg velem. Hogy mi az, az hadd maradjon az én titkom...

Bár a levelek olvasói ezt nem láthatták, a teljesség kedvéért úgy döntöttem, mégis felfedem, mi is történt e jeles napon. 

Palas de Rei - 2008. 05. 25.

Hola Amigos!

Akárhogy is szeretnétek, nem tűnök el. :)

Ma, bő 26 km megtétele után a fent nevezett városkába érkeztem.

Santiago – 100-on belül!!!!!!!!!!!!!!!! - 2008. május 24.

Pontosan 94,8 kilométerre van tőlem Santiago de Compostella, a Camino végállomása! Hurrááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá! 

Nyomdahiba - 2008. május 24.

Sziasztok!

Azzal a meglepő hírrel kell szolgálnom, hogy az El Camino útvonalán Sarrion nevű város (ahonnan tegnap tudósítottam) nem létezik. Mielőtt még arra a következtetésre jutnátok, hogy közben átgyalogoltam egy másik planétára, el kell oszlassam ezt a tévhitet. Tegnap este is a Camino adott nekem szállást, csak egy Sarria nevű városkában. :)

Sarrion - 2008. május 23.

Sziasztok!

Nem tudom kellőképpen érzékeltetni, milyen erőfeszítéseket jelent megírni ezt a levelet nektek...

Egy csupa fémbillentyűből álló klaviatúrán kreálom, és az ujjaim jobban kivannak a billentyűktől, mint a lábaim a 20 kilométertől, amit ma megtettek Sarrionig. :)

A legendák hegye - 2008. május 22.

-->

Sziasztok!

Tegnap közel 32 kilométer megtétele közben átléptem Galícia határát. A Jóisten egész nap azzal szórakozott, hogy levetette velünk az esőkabátot, aztán jól eláztatott újra. De az én eszemen nem tudott túljárni, ugyanis már fel tudom venni úgy az esőkabátom, hogy rajtam is van meg nem is, így egyetlen mozdulattal tudok az időjárási viszonyokhoz alkalmazkodni.

Megvagyok - 2008. május 20.

Sziasztok!

Két napja nem írtam, mert nem állt módomban. Ha jól emlékszem, Astorga után jelentkeztem utoljára. Pont, mielőtt újra nekivágtunk volna a magas hegyeknek. Hihetetlen korán, és nem kevésbé hihetetlen rossz időben indultunk el Filomival, kezdetben sűrű köd és eső tépázta az utunkat. Ám, ami aztán ránk várt, az valóban maga volt a csoda. 

Rövidke - 2008. május 18.

Sziasztok!

Astorga után járok valahol, nemtom hol. Ma kérlelhetetlenül esett az eső, amíg mentünk, majd amikor megálltunk, ő is elállt. :)

Astorga - 2008. május 17.

-->

Astorga

Hola Pupakos! (magyarul: Helló Pupákok! :)

Ma megint úgy 28 kilo-méterrel toltuk odébb a Föld bolygót a lábunk alatt. :)

Egy újabb nagyvárosba, Astorgába érkeztünk, és most indulunk felfedezni Filomival a csokimúzeumot és a Caminomúzeumot.
A templomokat már egy kicsit unjuk :) de azért megnézzük azokat is.

Nagy találkozás - 2008. május 16.

-->

"Vár egy új nagy találkozás.

Vár egy új rácsodálkozás."

Emlékeztek erre a "Gyöngyös Klári"-dalra? (fiatalabbak: Katona Kláriról van szó, akinek egy időben az imidzse miatt veri trendi gyöngyök fityegtek a hajában.)

Ma május 16. van. 

Fruzsi in Leon - hurrááááááááááááááááá! - 2008. május 15.

Leon

Hola Peregrinos! (ejtsd: olá peregrínosz)

Ma 7-11-ig lenyomtam 19 km-t, így hihetetlen korán megérkeztem Leonba (és ebbe még egy félórás reggeli is belefért). 

Éljenek a gyermekeim!

9. éves szülinapi bulin

Ketten álltunk a stúdió "süketszobájában". Helyesebben csak ő állt, én térdeltem. Göndör hajával keretezett bájos arca csak úgy sugárzott a kíváncsiságtól a sok érdekes dolog láttán. Alig tudtam lekötni, és rávenni arra, hogy mondja utánam a verset.

Soronként.
Úgy, hogy ne lógjon össze a hangunk, mert akkor Gijó később nem tud engem kivágni a produkcióból.
Nem volt egyszerű. De minden pillanatra jól emlékszem. Ahogy igyekszik ez a kicsi, 3 év körüli lányka. Ahogy bájosan pöszít. Ahogy látszik az arcán, hogy egy kukkot nem ért abból, amit beszél.

Volt vagy egy óra is, mire fel tudtunk venni mindent. Gijó utána még dolgozott rendesen, hogy jó legyen, de aztán végre elkészült.


Több mint tizenöt éve készült a felvétel. Ezzel kívánok most a "művésznőnek", Fruzsinak és kistesójának, Bencének nagyon boldog gyereknapot!

Derűre ború - 2008. május 14.

Sahagun

Hola!

Hát Hawaii után eljött Mucsaröcsöge...

Tegnap elhagytam Sahagunt (ejtsd: Szágun), mert azt láttam, ha nem megyek tovább, egyrészt vesztegetem az időm a csöppnyi 20 km-rel, másrészt sosem érem el Leont. 

Napfény, buli, freedom - 2008. május 12.

Carrion de los Condes

Hola! (ejtsd: Olá!)

Legutóbbi jelentkezésem óta két nap telt el. Tegnap lenyomtam utam eddigi leghosszabb, közel 35 kilométeres távját, méghozzá teljesen egyedül. Úgy történt, hogy magyar útitársaim, Filomi és Zoli előretaxiztak Carrion de los Condesbe, és foglaltak nekem is szállást, én pedig utánuk gyalogoltam. 

Tanulok, tanulok, tanulok - 2008. május 10.

Pireneusok egyedül

-->Sziasztok!

Igen, tanulok. Méghozzá egy csomó mindent. Például olaszokkal beszélgetni magyarul. :) (Egy hetven körüli olasz úriemberrel reggeliztem együtt. Rómáig és Budapestig még viszonylag gördülékenyen eljutott a dialógus, ám a végére már csak a kínos csend és idétlen vigyorgás maradt.)

Beavatás - 2008. május 9.

Sziasztok

Hát, elkezdődött a beavatás. Két napig egyedül maradtam, nagyon élveztem, mert sokkal több embert ismertem meg, mint amikor magyarokkal vagyok. 

Minden relatív - 2008. május 6.

Nájera (ejtsd: náhera) középkori vásár

Sziasztok!

Tegnap 21 km-t, ma 24,5-et toltam le, így most Beloradóban állomásozom.

Elkepésztő, milyen élményekkel vagyok gazdagabb.

31 km csak ma - 2008. május 3.

Viana

Sziasztok!

Most végre leírom, hol vagyok. A hely neve Viana. Ma 31 km gyaloglással túlléptem a 100 km-es álomhatárt, ami a lábamban van. Asszem már több is van benne, de még nem számoltam ki pontosan.

Bor a falból, vándorszínház, miegymás - 2008. május 2.

Sziasztok!

Lassan megszokom, hogy minden máshogy történik, mint ahogy az ember számít rá.

A harmadik nap (Puente La Reina) - 2008. április 30.

Pamplona

Legjobb barátaim egyike, ismerve gyengeségeim, 3 napot adott nekem itt... Szó szerint ezt mondta: "Három nap múlva sírva fogsz hazajönni."

Abban tökéletesen igaza volt, hogy megszenvedtem ezt a harmadik napot.

Azok a fránya Pireneusok - 2008. április 28.

-->

Hát meghódítottam őket. Úgy is mondhatnám, hogy magam alá gyűrtem. Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója.

Elmentem - 2008. 04. 26.

Illusztráció: Laár Györgyi

Sziasztok!

Tegnap éjjel sikeresen kibuliztam magam. Most 3 óra alvással eléggé mókásan tekintek a ma hajnali indulásra.

Jézusom! Már csak 4 nap… - 2008. 04. 23.

Illusztráció: Laár Györgyi

Mindent megvettem. A nagy nedvszívó képességű, hiper-gyorsan száradó minitörülközőtől kezdve (ami leginkább egy vileda rongyra hasonlít) a víztisztító tablettáig, ami állítólag még a pocsolyából is iható vizet varázsol, persze csak ha akarom, mert kívánom a pocsolyát. Van szuperkalapom, amely azon túl, hogy véd a naptól és szellőzik, még cowboykalappá is átalakítható, van lecipzárazható szárú nadrágom, ami így már nem is egy, hanem két nadrág, hogy a füldugóimról ne is beszéljünk.

Már csak két hét… - 2008. 04. 13.

Illusztráció: Laár Györgyi

 Testvéreim az Úrban!

Két hét múlva ilyenkor már Saint Jean Pied De Portban leszek, és próbálok hozzászokni az első zarándokszálláson talált körülményekhez.

Hihetetlen, hogy január óta zaklatlak Benneteket leveleimmel, és most hipp-hopp itt az idő, és útra kell kelnem…

Bottal üthetem a nyomom - 2008. 03. 25.

Illusztráció: Laár Györgyi

Kedves Barátaim!

Újabb kinccsel gazdagodott a felszerelésem. A tárgy, amire ezentúl mindig támaszkodhatom, nem más, mint a túrabot. Hiperszuper, teleszkópos, így egészen picikére, mindössze 16 centisre összecsukható. Adtak mellé mindenféle tartozékot, amelyek inkább néznek ki homokozójátéknak, mint komoly kütyünek.

Az a bizonyos esőkabát - 2008. 02. 10.

-->

Illusztráció: Laár Györgyi

Sziasztok újra!

„Tralalla megjött Fruzsibabaaaaaaaa… megérkezeeeeett."

Az iménti sort kéretik a méltán híres és emlékezetes Barba papa dallamára dúdolgatni, mert így egy kicsit közelebb kerültök ahhoz az állapothoz, ami az én fejemben uralkodik. Szörnyű, ugye?

Férfigének - elmélkedés férfiakról, fociról és szeretetről

Van az úgy, hogy valami olyasmit fedezel fel a fiadban, amit egyébként másokban utálsz, azonban vele kapcsolatban egy "de édi" felkiáltással félreteszed az averziód. Sőt, van úgy, hogy ezzel az alapvetően "undi" tulajdonsággal együtt még egy kicsit jobban is szereted. Ez felvet bennem egy csomó kérdést, amik leginkább a szeretetet és az elfogadást érintik.

Bevezető a 2008-as Caminóról írt levelekhez

Aki ettől az olvasmánytól mélyenszántó gondolatokkal teli útleírást vár, az képzavarral élve bizony „rossz lóra tett“. Ez az írás egy egyedülálló, élete delén masírozó, kissé elkenődött, ám a nehézségeket inkább kinevető nő leveleit tartalmazza, melyeket a barátainak küldött életútja addigi legkalandosabb utazásáról. Ez a nő én volnék. Giret Fruzsi, 38 éves reklám-, dalszöveg- és levélíró, énekesnő, pótanyuka, de alapjában véve mégis inkább egy magára maradt kislány, aki azért vágott bele a „nagy útba“, hogy megtapasztalja: képes-e átlépni a saját árnyékát, valamint ki tudja-e érdemelni mások szeretetét ruhacsodák, smink és egyéb „jelmez“ nélkül, csatakosan, néha büdösen is, elgyötörten vagy éppen dühösen, csak amiatt, mert ő az, aki. Nem reklám-, dalszöveg- és levélíró, nem énekesnő, nem pótanyuka, „csak“ Giret Fruzsi. Nem akartam az El Caminóról (vagy ahogy egy ismerősöm hívja: El Combino) könyvet írni. Véleményem szerint minden második zarándok ezt teszi, és én – ahogy életem más területein sem – itt sem akartam beállni a sorba. Barátaim visszajelzései vettek rá, hogy ennek ellenére másokkal is megosszam élményeimet, és ennek egyetlen oka van. A tapasztalat azt mutatja, hogy írásaim képesek egy kis derűt csempészni az emberek hétköznapjaiba. És mi is lehetne annál magasztosabb cél, mint együtt nevetni az én sokszor nehéz, fájó, ingatag, és eltévedt lépéseimen, amik végül mégiscsak elvezettek utam olyan messzi, sokszor elérhetetlennek tűnő végpontjához, a santiagói katedrálishoz.

A káoszból kivezető út

Eredeti leveleimet átolvasva arra a megállapításra jutottam, hogy sokszor még az sem derül ki belőlük, hogy éppen merre jártam. Az pedig végképp nem, hogy miket is éltem át. Ezért az élvezeti hatás fokozása miatt szükségesnek látom néha utólagos magyarázatokkal ellátni a leírtakat. A levelek eredetiségének megőrzése céljából utólagos megjegyzéseimet, visszaemlékezéseimet dőlt betűvel teszem beazonosíthatóvá. Ezek után nincs más hátra, mint „Előre!“.

Kedves Olvasóm! Buen Camino!

Az első levélhez katt ide!

Hűséges társam - 2008. 01.29.

Möszijő Zsákk Zsiré

Franciául így hívnák biztos. (ééééééérted, Jacques Giret...)

Mindegy... Szóval megvan ő is. A zsákom. Hivatalos neve: deuter. 

Már a használati utasítása felér a hifimével. Na jó, egy pasi erre biztos kiröhögne, de higgyétek el, simán elakadtam. 

A "szent" lábbeli - 2008. 01. 29.

Megvaaaaaaaaaaaaaaaaan!

 Megvettem a bakancsot! Az aktuális leértékelésnek köszönhetően hihetetlenül alacsony (bár még így is eléggé borsos) áron jutottam hozzá, és remélhetőleg megteszi nekem azt a szívességet, hogy végig szállít az Úton.

Camino mégis

Kedves Olvasóim!
Késve bár, de úgy döntöttem, mégis közreadom itt 5 évvel ezelőtti leveleimet, amelyeket a barátaimnak írtam az El Camino zarándokutam előtt és alatt.
Több okból teszem ezt. A legfőbb, hogy az út végén érett meg bennem a vágy, hogy szeretnék kisbabát, így tulajdonképpen Bence "ötlete" ott fogant.

Fruzsi goes to... - 2008. 01. 18.

Illusztráció: Laár Györgyi

Kedves Barátaim, Ismerőseim, Szeretteim, és mind a két Rokonom! (mindenki érezze magát annak, ami!)

Nagy örömmel szeretném a tudomásotokra hozni, hogy mivel tegnapelőtt lefoglaltam és kifizettem a repülőjegyeket, így már visszavonhatatlan, és biztos, hogy tavasszal felkerekedem, és megpróbálom gyalogszerrel végigjárni a híres spanyolországi zarándokutat, az El Caminót!

Sapkapróbamóka

Hirtelen kitavaszodott, és sapkahiány támadt. Mert mínusz 15 fokra és plusz 5 fokra volt megoldás: usánka éppúgy, mint snowboardos satyek és egy kevésbé meleg csíkos is. De hiába túrtam a kölcsönkapott ruhák között melegebb időre való kissapkát, egyet sem találtam. Így hát felkerekedtünk, megtámadtuk a szemközti H&M-et, és felpróbáltuk az összes eladó sapkát.

Így szeretnék elaludni

Most fektettem le Bencét. Minden a megszokott rutin szerint zajlott. Pancsi, tápi, mese, röhögés, a végén függönyök behúzása, altatódal, tente. Itt be is fejezhetném ezt a posztot, mert semmi "különös" nem történt. És mégis...

Első szülinap

Elképesztő, mennyi mindenről nem írtam az elmúlt hetekben.
Ennek egészen prózai oka van, úgyhogy megpróbálom cirádás szavakkal kiszínezni: magába szippantott az egymás farkába harapó kígyókat idéző esemény-cunami, amelynek tajtékzó hullámai mára szelídültek emlékekké.
(Nem érted, mi?
Én sem.)
Szóval egyszerűen nem volt időm.

Az én fiam olyan férfi lesz...

Bence három nap múlva lesz egyéves. Most elkezdhetném ecsetelni, hogy hogy elröpült ez az év, és hogy így illan el az életünk is, de azt gondoltam, hogy az ehhez hasonló közhelyek helyett inkább leírom, milyen embert szeretnék belőle "faragni". Persze, nem erőszakkal, hanem mesékkel, gyerekszobával és gigantikus mennyiségű szeretettel.

Felháborító

Teljesen fel vagyok háborodva. Etettem, nevelgettem, ápoltam éjjelente, ha kellett, végignéztem, ha sírdogált szerelmi bánatában, mert okosat mondani én sem tudok, aggódtam érte, sírtam meghatódottságomban, ha jutalomkönyvet kapott az iskolában, egyszóval invesztáltam már jópár évet az ő gyerekkorába.