Nem akar ő semmit. Se csokit, se kiskutyát. Még azt sem tudja ezekről, hogy mi fán teremnek. Csak örül. A reggelnek, Apa zoknijának, a zörgős zacskónak, a szösznek az ágyon, a mackónak, amit Te horgoltál neki, vagy "csupán" Neked. És Te a világon a legszebbnek érzed magad, hiszen a kisbabád, ez az ártatlan minibuddha olyannak fogad el Téged, amilyen vagy. Nyúzottnak, depisnek, boldognak, elkent sminkkel, jeti lábakkal, kócosan, éhesen, ráncosan. Ezért van, hogy néha nem is érzed szükségét annak, hogy bármivel feldobd magad, ha kimész az utcára. Mert a babád el tudta hitetni Veled, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése